Bér a házimunka ellenében

„Amikor azt mondjuk: bért követelünk a házimunkáért, azzal megtesszük az első lépést e munka megtagadása felé, mivel a bér követelése láthatóvá teszi a munkánkat, ami elengedhetetlen feltétele annak, hogy harcot indíthassunk ellene – mind konkrét alakja, a házimunka ellen, mind pedig a női vonásként megjelenő, alattomosabb formája ellen.” A „Bért a házimunkáért” mozgalom gyökereit és céljait összefoglaló 1975-ös kiáltvány a feminizmus második hullámának kiemelkedő hatású írása.

Szervezés és önszerveződés

„Szervezni kell, de nem kívülről utasítgatva és beledumálva, hanem az önszerveződést beindítva és belülről segítve. Gramsci nyomán: a dolgozók osztálya szerves-szervező értelmiségén keresztül szervezi meg önmagát.” Éber Márk Áron válasza Csorba Dávid „A hegemónia ideje” című cikkére.

A hegemónia ideje

Mit jelent ma hegemóniát építeni Magyarországon? A CEU-n rendezett Éber Márk Áron–Kiss Viktor-vita kapcsán merült fel bennem, hogy fizikai munkásként reflektáljak mindkét pozícióra és úgy általában a baloldal helyzetére – különös tekintettel az életidő és a habitus kérdésére.

Ahol a nép uralkodik, s a kormány engedelmeskedik

„Az elmúlt 32 évben kiépített autonóm régiók egalitárius és deliberatív alapokon szerveződnek, nincs klasszikus értelemben vett fejhatalom, ehelyett közvetlen demokrácia működik.” Kovács Gergely írása az állam nélküli hatalomszervezés zapatista tapasztalatairól a dél-mexikói Chiapasban.

Telepes gyarmatosítás és az etnikai tisztogatás kezdetei Palesztinában

Ilan Pappe hamarosan magyarul is megjelenő könyve a telepes gyarmatosítást és az etnikai tisztogatást középpontba állítva vizsgálja a 19. század vége óta tartó izraeli–palesztin konfliktust.
„Patrick Wolfe ausztrál tudós a telepesek őslakosokkal szembeni hozzáállását »a felszámolás logikájaként« jellemezte. Úgy érvelt: mindaddig, amíg a felszámolás mindenre kiterjedően meg nem valósul, a telepes gyarmatosító projekt annak beteljesítésére fog törekedni.”

A (poszt)fasizmus alternatívái

Amióta a képviseleti rendszer a világ nagyobb részében parlamentáris, nem monarchikus keretek között folyik, soha nem keletkezett ebből népuralom. Minden más állítás: tévtan.

Guy Debord és Gil J. Wolman : Az eltérítés módjai

Debord és Wolman 1952-ben szakadt el Isidore Isou lettrista avantgárd csoportjától, és megalapították (a hozzájuk csatlakozókkal együtt) a Lettrista Internacionálét. A későbbi Szituacionista Internaciálé gyakorlatát alkotó egyes elemek és fogalmak már itt megjelentek. Ilyen volt például az eltérítés és a dérive gyakorlata, de a pszichogeográfia és egy „új urbanizmus” iránti érdeklődés már ebben a szervezetben is megfogalmazódott.

Radikális munkásmozgalom és oktatás

A jövendő társadalom egyéne képes és motivált is arra, hogy kapcsolatrendszerét tudatosan, szándékoltan maga alakítsa. A radikális munkásmozgalom pedagógiai célja tehát értelemszerűen ilyen emberek nevelése.

U mint Utópia

A reklám törpöket csinál belőlünk, a hatalom törpként kezel minket, önmagunkhoz is egyre inkább törpként viszonyulunk. A társadalom talán visszafordíthatatlan törpösödése zajlik a szemünk előtt.

Igaz dalok

Trubadúrok, punkok és rockerek, ide gyűljetek! A Tett zenei ajánlója. Kovács János válogat!

Jakobinusok és bolsevikok

Ahogy a gyökeres változtatás igénye egyre inkább teret nyer, úgy lesz egyre aktuálisabb a legnagyobb forradalom örök szimbóluma: a Nagy Francia Forradalom.

Az ifjú Benjamin

Walter Benjamin marxizmusa sokban táplálkozik az anarchizmushoz és szürrealizmushoz való ifjúkori kötődéséből, állítja Michael Löwy marxista szociológus és filozófus.

Borbély András: „Előre költők, proletárok!”

A mozgalmi esztétika a létező, a valóságos mozgalomnak van címezve, nem a nagyvilágnak, nem az utókornak, nem a szocializmus polgári vagy más kritikusainak, nem az úgynevezett nagyközönségnek. De mi marad ebből érvényes, ha maga a mozgalom eltűnt?

„A proletariátus Szent Bertalan-éje”

A kommün harcosai az utolsó napokban sem veszítették el a reményt és a lelkesedést: végre olyan körülmények között harcolhattak, melyet ismertek, nem kevesen tartották úgy, hogy Párizs utcakövei még menthetik a forradalmat.